A felhasználásra kerülő termény tisztítása ma már elengedhetetlen. A tisztított termény tovább tárolható, a kártevők többségétől a rostálás alkalmával megszabadul és homogén szemétmentes tiszta árút képez, mely felhasználásra alkalmas. A tisztítás folyamata aratáskor a kombájnál kezdődik, a szemét durva részét eltávolítja, majd szárító üzemekben a végleges finom tisztítást az elő- illetve utótisztító szerepe határozza meg.
Aktuális technológiákban az utótisztító egyre ritkábban fordul elő a magas bekerülési érték miatt valamint a kereskedők a szabvány által meghatározott értékig a terményt törtszemmel is átveszik, így miért kell a törtszemet kivenni pénzért és értékesíteni olcsóbban. Ezzel szemben a másik nézőpont, hogy a napraforgó a saját szemetétől szárítás után az utótisztítóban szabadul meg.
Mind a két esetben igazak az állítások így számtalan jó működő köztes megoldást volt kénytelen keresni a szakma. Legbeváltabb módszer a szárító előtt az előtisztító egy jó minőségben dolgozó teljesen új rosta, a szárító után pedig egy nagyon olcsó felújított akár több tíz éves használt rosta, mely utótisztításra még tökéletesen alkalmas. Tehát a rosta szerepe még a szárítás technológiában a szárító után a második pozíciót foglalja el.
A hatékony magtisztításhoz ma már elengedhetetlen egy új rosta, mely rendelkezik rostán belül elő és utószéllel valamint a szemét gyűjtésére porciklonnal és porkamrával.
Miután a rosták áramfelhasználása a komplett szárítóüzemhez képest minimális, így a jövőt tekintve minél nagyobb teljesítmények elérése lesz a cél melyben a német technológiák mellett a francia gépsorok kezdenek kiemelkedni a nagy volumenű mezőgazdasági termelésüknek köszönhetően.
